A rajzolás az emberek egyik legősibb kifejezési formája. 

A rajzelemzés hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Manapság már könnyen felismerhető a rajzokból számos lelkiállapot és környezeti jellemző. 

Egy olyan speciális terület, amely értékes megfigyelésekhez vezethet, lényege az objektív értelmezés. A rajzokban a rajzoló egyedi világa, belső képe, térhasználata, sémái, mozdulatai, az általa rajzolt jelek mind személyisége részei. A rajzelemzés lényege a képi jelek összefüggéseinek komplex értelmezése.

Története több, mint száz évre nyúlik vissza, amikor is az USA-ban megszülettek az első tanulmányok arra vonatkozóan, hogy hogyan függhet össze a gyermekek rajza a fizikai és lelki fejlődésükkel. A 20. század elején megszülettek az első diagnosztikus módszerek, amelyek azt a kérdést kutatták, hogy alkalmas-e a rajzelemzés a gyermekek és felnőttek értelmi színvonalának, lelkiállapotának, kiegyensúlyozottságának vizsgálatára. Az elmúlt húsz évben nagy áttörést jelentett a kontextusos elemzés, amely összefüggéseiben nézi a jelenségeket. Dr. Vass Zoltán professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetője – aki egyben a legnagyobb szaktekintély is a világon rajzelemzés témában – kifejlesztette a hétlépéses képelemzési módszert, amelyet világszerte az összes pszichológiai karon oktatnak.

Ezek a lépések a következők:

Környezeti elemzés

Folyamatelemzés

Fenomenológiai (jelenség) elemzés

Intuitív (élményszerű felismerés) elemzés

Globális elemzés

Részletek elemzése

A személyiség lényegének megtalálása

Új kutatások születtek, amelyek a szakértői gondolkodást mesterséges intelligencia-módszerekkel modellezték. Rajzvizsgálattal ma már rendkívül objektív információkat lehet kiolvasni, amelyeknek a rajzoló sincs sokszor tudatában és amelyek más módon rejtve maradnának.